Valcsa olvasónaplója

Úgy tűnik, nem bírom ki, és muszáj vagyok nyálcsorgatva böngészni Molyon a várható megjelenéseket. :)) Néhány könyvet megint találtam (nem kellett nagyon keresni... :D), amikre megjelenés után igényt tartanék. :) Aztán meglátjuk, összejön-e.

Véres margaréták
Julia Heaberlin

Kiadó: Agave
Oldalszám: 368
Fordító: Lakatos Anna
Megjelenés: 2016. szeptember 29.
Miért érdekel?: Nagyon vizuális típus vagyok, és bár nem kellene így lennie, de ha első ránézésre egyáltalán nem tetszik, nem fog meg egy könyv borítója, akkor általában el sem jutok a fülszöveg elolvasásáig... :/ Talán erre alapoznak a kiadók is, ugyanis legtöbbször, igényes, szép borítóval adják ki mostanában az új megjelenésű könyveket. :) A másik okom pedig: mert vagyok annyira pszichopata, hogy szeretem a gyilkolászós, kicsit hátborzongató, thrillerbe hajló krimiket. :)
Fülszöveg: A ​​16 éves Tessa Cartwrightra egy texasi mezőn találnak rá egy félig kiásott sírban. Éppen hogy életben van, mellette egy másik fiatal lány holtteste hever. Később sem emlékszik rá, hogy hogyan került oda, és az események után már csak úgy emlegeti a média, mint az egyetlen életben maradt Margaréta. A gyilkos ugyanis mindig nagy margarétamezőkön szabadult meg az áldozataitól, akit Tessa megtalálása után sikerült elfogni. Vagy legalábbis mindenki ezt hitte.
18 év telt el a brutális gyilkosságok után. Az elítélt gyilkos kivégzésre vár, de továbbra is ártatlannak vallja magát. Egy csoport mindenre elszánt texasi ügyvéd felkarolja az ügyet, újra meg akarják vizsgálni a bizonyítékokat, és nem sokkal később csatlakozik hozzájuk egy elismert törvényszéki elemző is. Az ügyvédek Tessa segítségét kérik, hogy vesse alá magát hipnózisnak, hátha felszínre kerülnek a múlt borzalmas emlékei.
Azt azonban senki sem tudja, hogy Tessa fájdalmas titkot rejteget: valaki már évek óta margarétákat ültet a kertjébe. Vajon az igazi gyilkos űz kegyetlen játékot vele?
A Véres margaréták egy rendkívül eredeti és sokkoló pszichológiai thriller, amely mesterien adagolja a feszültséget, miközben a jelen és a múlt eseményei között egyensúlyoz. Egy nő története, aki az idővel versenyt futva próbálja megfejteni saját rémisztő emlékeit, mielőtt a gyilkos újra lecsapna rá.

Alvó óriások
Sylvian Neuvel

Kiadó: Agave
Oldalszám: 288
Fordító: Török Krisztina
Megjelenés: 2016.október 4.
Miért érdekel?: Itt is a borítót emelném ki elsősorban. :) Ezen kívül a cím és a fülszöveg is tetszetős - no meg arról se feledkezzünk meg, hogy ez a kötet a Themis Akták első része, én pedig nagyon szeretem a sorozatokat, úgyhogy erre is vevő lennék. :) Meg kell hagyni, az Agave mostanában a képzeletbeli "kedvenc kiadó" listámon eléggé a lista elejére ugrott. Csupa olyan könyvet adnak ki, amit szívesen olvasnék én is - már az előző "Hamarosan..." bejegyzésemben is szerepelt egy Agave-könyv, most két újabb... :)
Fülszöveg: Deadwood, ​​Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…
A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.
Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…
Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?

Volt valaha családod
Bill Clegg

Kiadó: Európa
Oldalszám: 296
Fordító: Elekes Dóra
Megjelenés: 2016.szeptember 23.
Miért érdekel?: A témától tartok egyelőre (belegondolni is szörnyű egy ilyen szituációba, pedig sajnos a valóságban is van rá példa, mikor valakivel így elbánik az élet), viszont szeretek komoly témájú, elgondolkodtató könyveket is olvasni, így emiatt szeretnék majd sort keríteni az Európa ezen kiadványára. No meg azért is, mert én vagyok az örök pesszimista (ezt senkinek se sikerült még kinevelnie belőlem), és elvileg ebből a könyvből meg az optimizmus árad, szóval az pont rám férne...
Fülszöveg: A lánya esküvőjét megelőző éjszakán June Reid élete kártyavárként omlik össze, amikor egy borzalmas balesetben elveszíti lányát, leendő vejét, a volt férjét és jelenlegi szerelmét – egy pillanat alatt odalesz mindenki, akit szeret. Gyászától porig sújtva, tökéletesen magára maradva és céltalanná válva beül az autójába, és elindul nyugatnak.
Nyomában káprázatos, meghökkentő kapcsolati háló rajzolódik ki, amely azokat köti össze, akikben csupán a szívfájdalom, a bánat és a veszteségérzet közös. Egy óceánparti motel tulajdonosai, az esküvő rendezvényszervezője, akiket elfelejtettek kifizetni, a kisváros közösségéből kitaszított asszony – minden érintettnek megváltozik az élete, amikor lassan napvilágra kerülnek féltve őrzött titkaik.
Bill Clegg fiatal kora ellenére sikert sikerre halmozott két memoárjával. A kritikusok egyöntetű lelkesedéssel fogadták gyászról és gyógyulásról, az együttérzés erejéről szóló első regényét. A lebilincselő, dús szövetű történet középpontjában a család áll – amelybe beleszületünk, és amelyet mi magunk hozunk létre.