Valcsa olvasónaplója

"Ezt szerette a legjobban: a kezdést. Szerette a kezdeteket. Az első sort. Azt, ahogy a semmiből valami lesz."

"A mérgező külvilág elől a silóban menedéket találó társadalom egyik legfontosabb posztja üresedett meg. Miután Holston seriffet a szigorú törvények a halálba küldték, a seriffhelyettes és a polgármester az utódját keresik. Meg is találják a siló mély-lenti világában, a legalsó szintek gépvilágában élő fiatal lány személyében, aki jobb meggyőződése ellenére elvállalja a hivatalt. Még ki sem nevezik seriffnek, máris hatalmas ellenféllel kell szembenéznie: a siló számítógépes rendszerét működtető IT-osztály vezetőjével, aki saját emberét kívánja megtenni seriffnek, gátlásai pedig nincsenek, célját bármi áron, de el akarja érni…"

Többször futottam neki ennek a könyvnek (mármint persze nem szó szerint…:)) ), mire végre kellő lendületet kaptam ahhoz, hogy ezúttal ne adjam fel megint 20-30 oldal után. Számomra nehezen indult be a történet, és gyakorlatilag maga a könyv is egyetlen hosszú sétából áll – komolyan már attól elfáradtam, hogy olvastam… Ebben a cirka 120 oldalban túl sok dolog nem is történik: inkább csak megismerjük közelebbről a polgármesterasszonyt, a siló felépítését (fene se gondolta, hogy ennyi szintből áll… o.O), és az új seriffről is kapunk infókat, de persze közel sem eleget még…
A vége meg… Hát, nagyon remélem, hogy nem az történt, amit hiszek, hogy történt, mert akkor Howey kezet foghat George R. R. Martinnal (mire már megkedvelnénk egy szereplőt, kinyírja az író… -.-).
[Megnézve a következő rész fülszövegét: az történt. Nincs több kérdésem.]

Sorozatrész: A siló #02

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 120

Olvastam: 2016.06.09.

Osztályzat: 5/4