Valcsa olvasónaplója

"És hát te mit tennél, ha egyszer csak hívatlanul beállítana hozzád egy törp, és minden magyarázó szó nélkül a fogasra akasztaná a holmiját az előszobában?"

"Amikor gondtalan, minden becsvágy nélküli életéből, meghitt kis zsáklaki hobbitüregéből Gandalf, a mágus és és egy csapat törp elragadja, Zsákos Bilbó egy kaland kellős közepébe csöppen: „betörési szakértőként” kell közreműködnie a kincs visszaszerzésében, amitől Smaug, a Rettenetes, egy igen nagy és veszedelmes sárkány fosztotta meg hajdanában a Hegymély Királyát. Noha nem szívesen vállalkozik erre a kellemetlen feladatra, Bilbó maga is lépten-nyomon meglepődik tulajdon ügyességén és leleményességén!
J. R. R. Tolkien a gyermekeinek írta ezt a meseregényt, de amikor 1937-ben megjelent, azonnal óriási sikert aratott. Később megszületett monumentális folytatása is, és azóta „a világ két részre oszlik: azokra, akik már olvasták A HOBBIT-ot és A GYŰRŰK URÁ-t, és azokra, akik eztán fogják elolvasni őket.” (Sunday Times)
2012-ben ünnepeljük A hobbit születésének 75. évfordulóját, amelyet a belőle készült, Peter Jackson rendezte filmsorozat első része tesz még emlékezetesebbé."

Nem akartam addig értékelést írni róla, míg meg nem nézem a könyv alapján készült három filmet is – hát, kettő már megvolt, viszont inkább megírom most az értékelést, mielőtt a harmadik film még jobban összekuszál mindent. :D
Teljesen más a kettő, szerintem érdemes a film és a könyv verziót is beiktatni, mert élmény és történet szempontjából is mást ad a kettő. Ez esetben én inkább a filmekre szavazok, kivételes módon az sokkal részletesebb – emiatt szerintem jó ötlet volt három filmet készíteni belőle, mert így ki tudták bontakoztatni normálisan a történetet, plusz pl. Gandalf kalandja a könyvben nem volt ilyen részletességgel elénk tárva, csak a végén említette meg, hogy hová tűnt. A gyűrűről sem esett szó Völgyzugolyban, az ott töltött idő sem volt ennyire részletezve, mint a filmben, sőt, a törpök és a tündék közötti konfliktus (és a miértje) sem szerepelt a könyvben, legalábbis nem ilyen mértékben. A könyvben Legolasról egy árva szó sem esik, Sarumanról sem, Radagast sem szerepelt a könyvben, ahogy az erdeitündelány Tauriel is ki lett hagyva (pedig kifejezetten szerettem a filmben Kili és Tauriel jeleneteit :) ).
Tolkien-nal egyedüli problémám ez az örökös monoton mendegélés, tájleírás, helymagyarázat; ez a halálom… :/ Ezeket a részeket most is eléggé untam, mikor csak mennek, éjt nappallá téve, és a madárcsicsergésen meg a fák hajladozásán kívül az égvilágon semmi nem történik – viszont már eltelt legalább 3-4 oldal így…
A Gyűrűk Urába is anno emiatt buktam bele, mert egymást érték ezek az „üresjáratok” a könyvben. Na jó, most A hobbit azért némileg meghozta ahhoz is a kedvet, hogy újra nekiveselkedjek a Gy.U.-nak – a filmverziót úúúgy szeretem, legalább egyszer illő lenne a könyveket is elolvasni… :(

Kiadó: Európa

Oldalszám: 308

Olvastam: 2015.12.31.

Osztályzat: 5/3,5