Valcsa olvasónaplója

"– Ez volt életem legjobb hat hónapja – mondtam.
Hosszú csend következett.
– Fura módon, Clark, az enyémnek is.
És akkor, ott, meghasadt a szívem."

"Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?"

Talán kijelenthetem, hogy én még sosem olvastam ennyire ilyen könyvet, ami minden további nélkül fogta magát, és a lelkembe tiport. Annyira, de annyira nem ezt vártam pedig tőle… Már a témából adódóan is számítottam rá, hogy szomorú lesz, és megkönnyezem ezt a történetet, de SPOILER
Tulajdonképpen én ennek a könyvnek már korábban a végére értem – úgy a háromnegyedénél tartottam és a végére lapoztam, mert nem bírtam már kivárni, mikor jönnek össze, ugyanis én maximálisan biztos voltam benne, hogy ez fog történni. SPOILER Lou-val együtt kicsit én is beleszerettem Willbe, így SPOILER Határozottan állást foglalni viszont képtelen vagyok, úgy érzem magam, mint aki zsákutcába jutott, mintha sarokba szorítottak volna: ebben az esetben olyan, hogy „jó döntés” egész egyszerűen nem létezett… Nem tudok egyikőjük nézeteivel sem azonosulni. SPOILER Még mindig dühös vagyok erre a könyvre. Pedig mennyivel jobb befejezése is lehetett volna… :(
A könyv stílusa mindenesetre nagyon tetszett, biztosan fogok még az írónőtől olvasni más könyvet is. Ezt viszont én még egyszer nem szeretném kézbe venni.
Olvastam, hogy készül folytatás SPOILER, arra azért még kíváncsi vagyok, szóval ha megjelenik magyarul is, és utamba kerül, nem fogom kikerülni.
További elmélkedésem a könyvvel kapcsolatban ennél a karcomnál (aki nem olvasta még a könyvet, de szeretné, az ne kattintson): http://moly.hu/karcok/554895

Kiadó: Cartaphilus

Oldalszám: 488

Olvastam: 2015.07.15.

Osztályzat: 5/4