Valcsa olvasónaplója

"391
Álmodni annyi,
mint jelen lenni valahol,
ami nincs."

"Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.” "

Túlértékelik. Szerintem.
Tetszett is, meg nem is, de inkább nem. Voltak szép gondolatok benne, szép megfogalmazások, de sokszor csak odavetett, összefüggéstelen szavak voltak, ami lehet, hogy a költőjének sokat jelent, de attól az olvasó számára még értelmetlen és nem illik a képbe. Asztalláb. Na meg az idegennyelvű kifejezések, szavak, amiket őszintén nem értettem, hogy mit keresnek itt (miért kell hatféle nyelven beledobálni egy-egy sort? engem kifejezetten zavart – mintha előfeltétel lenne a nyelvtudás az elolvasásához, és érezd magad hülyének, ha nem érted…).
Neem…
És hogy simonmártonos legyek:
Ilyet ne írj, ilyet bárki tud.

Kiadó: Libri

Oldalszám: 88

Olvastam: 2015.02.19.

Osztályzat: 5/2