Valcsa olvasónaplója

"Megőrülhetsz anélkül, hogy tisztában lennél vele, épp megőrülsz?"

"A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?"

A borító és a fülszöveg megfogott, alig vártam, hogy olvashassam – egy izgalmas szellemes sztorira számítottam, és végső soron azt is kaptam, amit vártam.
A magától becsukódó ajtók, éjszakai suttogások, hideg fuvallatok és Kasey őrült viselkedése azért eléggé para volt, emiatt nem szívesen olvastam éjszaka… :D (Igen, ennyire félős vagyok, na…)
• Alapsztori: A szellemes-megszállottságos téma pont az, amivel leginkább óvatosan kell bánni, máskülönben irtózatos nagy sületlenségek születhetnek… Itt úgy éreztem, hogy annyira nem sikerült a „valóságtól” elrugaszkodnia az írónőnek, és feltéve, hogy létezik ilyen, akár valóságszagúnak is mondhatnám. (Magam sem tudom, hogy hiszek-e a szellemekben vagy sem, de a könyv cselekményének nagy része akár tényleg meg is történhet/ett valakivel valahol… Legalábbis ezt az érzetet kelti, pont ezért, mert nincsenek benne légből kapott baromságok).
• Kedvenc szereplő: Kifejezetten kedvencem nem igazán volt, a két legszimpatikusabb karakterben, Alexisben és Megan-ben is voltak dolgok, amelyek miatt nem éreztem igazán közel magamhoz őket.
• Akit nem kedveltem: Alexisék anyját… -.- Nem normális, ha egy ember ennyire karrierista, hogy háttérbe szorítja még a saját gyerekeit is…
• Kedvenc rész: Kasey és Alexis a pincében; Kasey magánakciója, miszerint Alexis megverte; Alexis (és Megan) a könyvtárban
• Ami tetszett: leginkább a gördülékenysége; olvastatta magát :) Ne legyenek nagy elvárásaink a könyvvel, a történettel kapcsolatban és akkor igazán kellemes kikapcsolódást nyújt.
• Ami nem tetszett: hú, több ilyen is van…. Ezért kapott csak 3 és fél csillagot. Legnagyobb baja talán a kiszámíthatóság… :/ Mikor belépett a képbe Shara, már akkor lehetett sejteni, hogy mi a tényállás, még akkor is, ha Alexis gondolatai által az írónő próbálta tévútra vinni az olvasót.
Ez a nyomi-barátkozik-a-menővel dolog is hihetetlenül elcsépelt, simán lehetett volna Alexisnek egy másik különc haverja, akivel nyomozósdit játszik, de neeem, nyilván egy pomponlány kellett… -.-
Amit még én személy szerint fájlaltam, az az, hogy kimaradt a könyvből egy jóóóó nagy adag gyilkolászás. Nehogy már, megszáll valakit egy gonosz szellem, és senki nem hal meg? -.- Ugyan… (Egyébként kicsit „Stephen King: Carrie” érzésem is volt a történet folyamán, és már vártam, hogy a felvonuláson fog-e vlmi izgi történni, mikor ott van mindenki egy rakáson; mondjuk zöld-szemű-Kasey elszabadul és megbosszulja a halálát, vagy vlmi… Úgy érzem, rengeteg lehetőség kiaknázatlanul maradt a sztoriban…).
Ez meg egyenesen a halálom, mikor minden ifjúsági regény úgy végződik, hogy bálba mennek. -.- Komolyan, ha tini vagy, és nem mentél bálba, létezned sem érdemes! (Bakker, én egyetlen hülye sulibuliban/bálban se voltam, mégse vagyok/voltam se nyomi, se szingli, se pszichopata…-.-) Hahó, kedves írók és írónők, lendüljünk már túl ezen! Ideje lenne valami eredeti gondolatnak, nem pedig ugyanazt a sablon elővenni minden egyes regényben, jobb ötlet híján…
• Befejezés: Hiába próbálták szépíteni, a rossz lánynak vesznie kellett volna (jó pár mellékszereplővel együtt…). Én legalábbis biztos nem mernék többé együtt élni egy olyannal, aki többször is az életemre tört, tökmindegy, milyen okból… -.-

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 310

Olvastam: 2015.02.24.

Osztályzat: 5/3,5