Valcsa olvasónaplója

"Most már nem fájt úgy a búcsú. Úgy látszik, ezt is meg lehet szokni."

"Ebben a könyvben megismekedhettek a kis Ottival, aki nagyon különös körülmények között kerül Magyarországra 1942-ben. Ez bizony már történelem, mégpedig egy kislány sorsán keresztül ábrázolva s az ő szavaival elbeszélve. A szerző személyes visszaemlékezése gyerekkorára, arra hogy hogyan élte át több társával együtt a második világháborút Magyarországon, s miként térhettek vissza szüleikhez a háború vége felé. A lebilincselően izgalmas közvetlen hangú emlékirat elbeszéli nektek az egykori „kismagyaroknak” nevezett gyerekek mindennapi életét, s azokat a történelmi eseményeket, amelyek sorsukat alakították."

Könyv arról, hogy egy gyerek hogyan élte meg a háborús eseményeket, a bombázást, az örökös menekülést és nélkülözést, társai elvesztését.
Kedvenc szereplő: Trgo Otti, Emmike néni, Ferkó – és több érdekes és szerethető karakter is volt még benne, akik sajnos elég kevés szerephez jutottak a történet során, pedig szívesen olvastam volna róluk többet is: mint pl. a francia származású „bolond” Prokop Kati és a testvére Jancsi vagy a zárda kertésze, egy lengyel menekült, akinek már senkije se maradt, az apácák viszont menedéket nyújtottak neki.
Akit nem kedveltem: egyértelműen Berta nővér… Apáca létére nem is tudom, hogy hogyan viselkedhet valaki így, pláne gyerekekkel…
Legemlékezetesebb rész: – mikor teherautókon szállították el a zsidókat, és Otti értetlenül nézett az autó után. Nem is sejtette, hogy ezeket az embereket a halálba viszik. Aztán Gyuri bácsi felteszi a legfőbb kérdést:"Hát mi a fenét csinált a pék meg a fűszeres, hogy el kellett vinni?"
– a bombázások (mikor ilyenekről olvasok, legbelül hálát adok érte, hogy nekem nem így kellett felnőnöm, nem kellett ilyen borzalmakat átélnem, és nagyon remélem, nem is kell ezentúl sem – bár ez még közel se biztos, tekintve, hogy mi folyik a világban…)
– mikor a zárda gyerekei lemondanak az ebédjükről, hogy a sérült és éhező magyar katonák ehessenek
– az utolsó kb. fél oldal
Ami nem tetszett: a regény egyedüli hibája a szaggatottság, és hogy sokszor érdektelenebb részek is vegyülnek a lényegbe. Nehezen is indult be a cselekmény, és szerintem több oldalt érdemelt volna ez a történet, elvégre mégiscsak 4 év eseményeit foglalja össze, ezt nem lehet 180 oldalba összesűríteni, főleg, ha ilyen komoly dolgokról van szó. Számomra ez a könyv most nem volt annyira gördülékeny, mint a pöttyös/csíkos könyvek úgy általában.
Egyszerolvasós, de arra nagyon is érdemes.

Kiadó: Móra

Oldalszám: 190

Olvastam: 2015.02.21.

Osztályzat: 5/4