Valcsa olvasónaplója

"Kösz, hogy figyelmeztetés nélkül beléptél az életembe. Kösz, hogy megváltoztattad a folyását és megváltoztattál engem is."

"Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást."

Már azóta szemeztem ezzel a könyvvel, mióta a BTK-val játszottam érte, csak nem sikerült megnyerni – viszont elhatároztam, hogy amint lehetőségem lesz rá, ezt én el fogom olvasni. 
Nekem ez határozottan tetszett! :) 
Aranyos, humoros könyv, ami elég komoly témákat is feszeget. Mindezt teszi teljesen valósághűen. 
Ritka egyébként az olyan könyv, ahol kivétel nélkül mindegyik karakter kidolgozott lenne. Itt viszont, ha közelebbről megnézzük a szereplőket, bizony teljesen rendben vannak (ez volt az egyik ok, ami miatt megszerettem ezt a könyvet). Arról nem is beszélve, hogy többségük teljesen szerethető: az „intellektuálisan koraérett” Siméon, a kicsit magának való, befelé forduló Morgane, akiről mindig mindenki elfeledkezik, és a cukiság, Venise, aki egy puszival és egy rajzzal képes belopni magát mindenki szívébe. :) (Venise-ről amúgy mindig a Gru-ból Agnes jutott eszembe… :D) A két gyám-jelölt, Josiane és Bart jelleme is jól kidolgozott, azt leszámítva, hogy Bartot én is nagyon megkedveltem (mondjuk az örökös „Oh,boy!”-ozása nagyon irritált, nehéz volt megszokni…), míg Josiane egy utálatos némber… -.- A végkifejlettel sem vagyok teljesen megelégedve… 
Ezt leszámítva viszont tényleg érdemes volt elolvasni, és csak ajánlani tudom.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 192

Olvastam: 2015.02.09.

Osztályzat: 5/5