Valcsa olvasónaplója

"(…) mikor a fiú mondta neki, hogy vége. Ez a hat év szép volt, kár lenne elrontani másik hattal. Meg ő talált is valakit, akivel lehetne az újabb hatot."

"Női sorsok, vélemények, létkérdések, mindennapi gondok együttesét járja körül a könyv, természetesen – címe is sugallja – leginkább a párkapcsolatokat vagy épp azok hiányát illetően. Ebből következik, hogy férfiúi jellemeket is megismerhetünk az írásokból: gyors vonásokkal rajzolt, női szemszögből ábrázolt, mintegy a nők „mellékleteként” megjelenő alakok, akik jelentősen és leginkább rossz irányban befolyásolják a nők sorsát. Majdhogynem minden írás negatív képet fest a férfiakról: lelépnek, csak a „szeplő” érdekli őket. Ezért is juthatott az egyik szereplő arra a következtetésre, hogy „egy nőnek nem a férfi a társa, hanem a gyerek”. 
Anya–lánya kapcsolatok ábrázolása is ilyen hirtelen vonásokkal készül, sorsfordító pillanatokat jelenítve meg, és ezek is éppen az árnyoldalak. A családon belüli, „házasságon túli” kapcsolatok visszásságait pedig a rutintól unalmassá, idegesítővé degradálódott szerelmesek mindennapjainak, ünnepeinek fáradt szomorúsága, lihegő pénzhajhászása és szeretők miatti hazudozások kusza hálójaként láthatjuk a kötetben. 
Helyzetképek, belső örlődések megjelenítése, mindig lányok, nők szájába adva a mondandót: férfi és nő „házasságon inneni és túli” kapcsolatának sivárságáról, sekélyességéről, felületes érzelmekkel töltött és képmutató voltáról."

Rátóti Zoltán előadása nekem eleinte annyira nem tetszett (ugyanis hangoskönyv alakban került hozzám)… :S De a végére már nagyon belelendült a mesélésbe, játszott az egész történettel, mondhatni beleélte magát. :) 
Abszolút kedvenc részem volt a „Lajos utolsó levele Feri feleségéhez”, ezt kb. kétszer is meghallgattam. :D A mesélő annyira jól előadta az egészet, öröm volt hallgatni, és közben jókat vigyorogtam rajta. :D 
Az pedig külön tetszett benne, hogy nem részrehajló az író, elismeri, hogy mindkét nem félreléphet, nem dől el jelentősen egyik nem felé sem. És az is jól ki lett fundálva, hogy igazán neveket sem használt az egész könyv során. :) 
Csak azt sajnáltam, hogy nem ismerem Budapestet, így hiába is magyarázta az író az egyes helyszíneket. :( 
Azt viszont el kell ismernem, hogy néhány rész nekem is túlontúl sablonosnak tűnt...

Kiadó: Palatinus

Oldalszám: 240

Olvastam: 2010.03.22.

Osztályzat: 5/4