Valcsa olvasónaplója

"…vannak olyan szelek, amelyek elől okosabban teszik a fák, ha elhajolnak. Mert van szél, amelyik derékba töri a fát, ha nem hajlik."

"Csokonai szobra fent a kőalapzaton, én a padon itt lent. Ő ércből, keményen, én húsból és vérből, törékenyen. Egy órára szól a száműzetésem. Nem baj, legalább Vitéz Mihály addig sem marad egyedül…"

Én ezt a könyvet eredetileg nem olvastam volna el. Az írója miatt figyeltem fel rá, Végh Antal ugyanis itt született és nevelkedett, ahol én is élek születésem óta, a rokonai is itt élnek (a nővére pl. néhány házzal mellettünk lakik). Sokáig nem is tudtam, hogy bizony írónk is van nekünk, akire egyébként igazán büszkék is lehetünk, mert írni – na azt nagyon tudott Anti bácsi! :) (Borbély Szilárd a másik író-szülötte a falunknak, tőle sem olvastam még semmit, de ami késik, nem múlik!) 
Nemrég gyűjteni kezdtem a könyveit, így került hozzám ez a regénye is. Már az első oldaltól kezdve megtetszett, remek a humora, a fogalmazásmód is tetszetős, könnyen halad vele az ember, olvasmányos. 
Kedvenc szereplő: Góg… :D 
Akit nem kedveltem: Dohi, Fehértoll 
Kedvenc rész: Rásó és Lia beszélgetése kettejükről a padon 
Ami nem tetszett: túlzásnak érzem, hogy a főszereplők zömét csak az érdekli, hogy mikor kivel hol tudnak…. -.- Oké, hogy tinik, de akkor is… Meg ezek a fiatalok tényleg elég sok hülyeséget csinálnak, ami már így olvasva is elég idegesítő… Emiatt azt is mondhatnám, hogy ez a magyar Zabhegyező, csak kicsit máshogyan. (Az 1 csillag levonás ezért volt.) 
A Rásó-Lia szál miatt, és leginkább kettejük közötti párbeszédek stílusát illetően pedig Szilvási Lajos regényei jutottak eszembe, amiket szintén szívesen olvasok.

Kiadó: Magvető

Oldalszám: 172

Olvastam: 2014.09.10.

Osztályzat: 5/4