Valcsa olvasónaplója

"– Honnan lehet tudni, hogy az ember szeret valakit? 
– Ajaj. Tudod… (…) Ez… mindenkinél más, de annyi talán általában igaz, hogy olyankor egészen biztosak vagyunk benne… úgy hisszük… vagy érezzük, hogy örökké együtt szeretnénk lenni azzal az emberrel. 
– Hogy nem élhetünk nélküle, ugye? 
– Pontosan. Két ember, akik nem tudnak egymás nélkül élni… szerintem ez a szerelem."

Kezdetben senki nem veszi észre, hogy a felfoghatatlan megjelent Blackebergben. 
1981 késő ősze van, a peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De amikor a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek suttogni. 
Senki sem sejti, mi történik valójában. A tizenkét éves Oskar képzeletét megragadja a gyilkosság, de még jobban foglalkoztatja az új lakó. A szomszédba egy lány költözött. Összebarátkoznak. Egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. De a lányban van valami furcsa. Valami nagyon szokatlan. És csak éjszaka lehet találkozni vele. 
Az Engedj be! egyedülálló mű: nyomorúságos svéd külvárosban játszódó rémregény. Gyerekek számára szigorúan tiltott olvasmány szerelemről, kitaszítottságról, bosszúról és vámpírokról. 
John Ajvide Lindqvist maga is Blackebergben nőtt fel, később bűvészként, színpadi humoristaként és forgatókönyvíróként tevékenykedett. Az Engedj be! az első könyve.

Így, kicsit a könyv hatása alatt állva még magam sem tudom, tetszett-e egyáltalán, és ha igen, mennyire. Több mint fél évbe került, mire sikerült a végére érnem – ez betudható a könyv hosszának is, nah meg annak, hogy némely pörgősebb résztől eltekintve nem kötött le huzamosabb ideig. Zavaró volt a sok hasonló név is (Jonny, Jimmy, Johan, Tommy, Tomas), egy idő után már alig győztem követni, hogy ki kicsoda. 
Az viszont kifejezetten tetszett, hogy a „vámpirizmust” kicsit más irányból közelíti meg, számomra teljesen új ötletekkel találkoztam. Tényleg érdekes volt. 
Megdöbbentő a gyermeki kegyetlenség is, amit elénk tár (hogy a pedofília kérdését most ne is érintsük…). És a legszomorúbb, hogy tényleg vannak ilyen gyerekek a való életben is – még ha a gonoszságuk általában nem is ilyen mértékű, hogy egymás életére törjenek… 
Nem hiszem, hogy még egyszer elő fogom venni, de így, egyszeri olvasásra érdemes – akinek bírja a gyomra…

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 592

Olvastam: 2011.04.14.

Osztályzat: 5/4