Valcsa olvasónaplója

Az állandó újrakezdés hiábavaló. Éppoly hiábavaló, mint húzni, halasztani valamit, aminek már vége.

"A kötet szerzőjét, az 1979-ben Prágában született Petra Hůlovát a kortárs cseh irodalom legígéretesebb tehetségei között tartják számon. Első regénye, a Nagyanyám emlékezete – mely magyarul az Európa Könyvkiadónál 2004-ben látott napvilágot – zajos sikert aratott. Hůlová ezúttal egy idős, magányos nő s egy meglett korú, kallódó férfi – anya és fia – különös kapcsolatát ábrázolja. Megismerhetjük-e maradéktalanul azt az embert, akivel élettörténetünk összekötött bennünket, behatolhatunk-e a felszín alá, a látszatok mögé – megismerhetjük-e, ami egy arc, egy maszk mögött rejtőzik: a másik ember láthatatlan, de valódi énjét? Az előttünk kibontakozó, egymást keresztező s olykor hosszabb-rövidebb ideig párhuzamosan futó életutak azt sugallják, hogy az emberi kapcsolatok óhatatlanul elszürkülnek, kihűlnek, e mű azonban mégsem a kudarcos életek és elveszett lehetetlen szerelmek története: a szereplők valóban bejárják a csalódás, az elidegenedés és elmagányosodás útjait, de az újrakezdés és a boldogabb élet reményében."

Három generáció sorsa modern világunkban: egy nagyanya, egy anya és egy fiú. 
Mégsem tetszett. 
Egyrészt azért nem, mert nagyon csapongott, sokszor azt sem tudtam, hogy most épp melyik szereplő az elbeszélő: Ondrej vagy az anyja. Nem tudom, hogy ez a fordító hibája-e, vagy az eredetiben is ennyire megkülönböztethetetlenek. Jó lett volna, ha valamelyikük kicsit máshogyan fejezi ki magát, saját beszédstílusa van, ami legalább tudatná, hogy most ő az elbeszélő. Emiatt számomra több részlet is érthetetlen volt, és több oldalnak is el kellett telnie, hogy legyen valami olyan utalás, amiből megtudom, hogy most ezek kinek az emlékei (mert hogy ebben csupa emlékekről van szó, jelenkori történés nincs is benne). Tényleg homályos üvegen át mutatott be mindent az írónő, de engem ez már frusztrált. 
Másrészt unalmas is volt, én vártam, hogy kiderül valami komolyabb titok valamelyikükről, ami csavarint minden szálon valamennyit, de igazából tényleg teljesen átlagemberek. Mégsem kerültek közel hozzám. 
Ondrej hihetetlenül antipatikus szereplő. Be is vallja, hogy csalta a feleségét, és még van pofája keseregni, hogy Marie elhagyta… Az ilyen embereket a való életben is gyűlölöm. Mert képes ilyet megtenni a feleségével, pláne úgy, hogy gyerek is van… Ondrejt ez sem érdekelte különösebben… 
Találtam benne néhány szépen megfogalmazott részt, ami picit elgondolkodtatott, de ha újra választhatnék, hogy elolvassam vagy sem, inkább nem pazarolnám rá az időm…

 Kiadó: Európa

Oldalszám: 150

Olvastam: 2014.04.19.

Osztályzat: 5/2