Valcsa olvasónaplója

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra."

"Az élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt, mit várhatok még?
Az 1939-ben írt kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti.
A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül elrabolni, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá.
Eszter azonban sohasem kapta meg a leveleket."

A három kisregény kimaradt, mivel hangosban hallgattam Esztert. 
Engem nagyon dühített Lajos milyensége, hogy hogyan férhet el ennyi önzés és t*ketlenség valakiben… de sajnos ez annyira hétköznapi, hogy valaki mindig szerelmes az ilyen aljas figurákba is, hogy Esztert ezért nem lehet elítélni. 
Mindenképpen ezzel kellett volna Márait kezdenem, nem pedig küszködnöm A gyertyák csonkig égnek -kel.

Kiadó: Helikon

Oldalszám: 128

Olvastam: 2010.09.03.

Osztályzat: 5/4