Valcsa olvasónaplója

"A család bement a házba, én pedig nekiláttam, hogy eltávolítsam a teknőst a verandáról. Bentről ingerült hangok szűrődtek ki. 
– Azt hittem, megőrülök – mondta Leslie. – Itt fekszem, békésen olvasok, és egyszerre torkon ragad a bűz. 
– Gusztustalan – mondta Margo. – Nem csoda, hogy Lugaretzia elájult. 
– Legfőbb ideje, hogy új tanítót fogadjunk mellé – mondta Larry. – Öt percre kimégy a házból, és mire hazaérsz, a kölyök már Moby Dicket belezi az ámbituson."

"Gerald Durrell, a Családom és egyéb állatfajták világhírű szerzője, a Madarak, vadak, rokonok lapjain a kedvesen bolondos család – a gondos és gondterhelt mama, az örökké elégedetlen Larry (nem is beszélve hóbortos barátainak kimeríthetetlen köréről), a fegyverek szakértője: Leslie, és a szerelmetes természetű Margo, végül pedig, de nem utoljára, minden rendű és rangú állatnak fáradhatatlan pártfogója: maga Gerry – korfui kalandjainak újabb csokrát nyújtja át, a napsütötte görög sziget dús díszletei között, idilli békében, távol a világ zajától."

A „Családom és egyéb állatfajták” valahogy egy hangyányival jobban tetszett. Talán mintha abban kevesebb lett volna a tájleírás, vagy fene tudja, mindenesetre most kicsit untam ezeket a részeket, és mintha tényleg több is lett volna belőle, mint az előzőben…:/ 
A régi szereplőknek örültem (Spiro… :DD), a humor változatlan, és az állatokat sem lehet nemszeretni… :D (a sünik: Döfi és Böki, a két kiskutya: Csuri és Büdi… :D Aztán a „Buci-Bigyó” csónak… :D A fordító is kap egy hatalmas pirospontot ezekért a nevekért… :D) 
Alig várom, hogy kézbe vegyem az újabb „részt”. :))

Sorozatrész: Korfu-trilógia #02

Kiadó: Európa

Oldalszám: 290

Olvastam: 2012.07.04.

Osztályzat: 5/4,5