Valcsa olvasónaplója

"– A jelszó? 
Kár edit tescitis. Vagy valami ilyesmi. 
– Qua redit nescitis- mondta Gideon. 
Nos, majdnem sikerült."

"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…"

A Shiver után itt a második Vörös Pöttyös, ami kedvenc lett. :) 
Könyvtári gyakorlaton voltam, mikor megláttam, hogy a könyvtárban megvan a könyv, egyből ki is kölcsönöztem. A végét már nem tudtam elolvasni határidő előtt, viszont később sikerült megvennem – nem bántam meg. :) 
Bár sokan áradoztak róla, én kezdetben mégis idegenkedtem tőle, mert a szerelmes történetek alapból nem állnak hozzám közel, de ezúttal is meg lettem véve kilóra (akárcsak a Shiver esetében). Egyszerűen imádtam. A hangulatát, a történetet, a borítóját… (valószínűleg ezzel az időutazós témával, ha nincsenek benne logikai bukfencek, nem tudnak mellényúlni az írók). Alig várom, hogy a Zafírkéket kézbe vegyem. ^^ 
(A vége nem teljesen világos, és megnyugtatásomra lenne néhány kérdésem azokhoz, akik olvasták már a folytatást is. Megyek is karcolni…)

Sorozatrész: Időtlen szerelem #01

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 334

Olvastam: 2012.08.10.

Osztályzat: 5/5