Dante Alighieri: Isteni színjáték
"Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"
"Az Isteni színjáték (Divina Commedia), melyhez az utókor illesztette az isteni jelzőt, enciklopedikus jellegű remekmű. A száz énekből álló alkotásban Dante Vergilius társaságában végigjárja és megismeri a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot, s végül üdvözül örök szerelme, Beatrice révén. Útja során, akikkel találkozik – az utókor nagyjaitól kortársaiig –, azokról véleményt formál, ítélkezik, mégpedig a keresztény erkölcstan alapján! Az „emberélet útjának felén” eltévedt költő az utazások közben egyértelmű szigorúsággal ítélkezik. Ez Dante és a katolicizmus szemlélete. A mű monumentalitása egy szemlélet teljes kibontásán és megmutatásán túl a művészi megformálás erejében és szépségében rejlik."
Ezt az idézetet egyébként, amit fentebb írtam, javasolta a középiskolai magyartanárnőnk anno, hogy írjuk fel a tantermünk ajtajára... :'D
Egyébként meg ez a könyv nekem nem volt valami isteni… Sőt, erősen a pokoli felé hajlott… -.- Szenvedtem vele, kegyetlenül...
Kiadó: Akkord
Oldalszám: 544
Olvastam: (2009 előtt)
Osztályzat: 5/1
Címkék: eposz |Dante Alighieri| ¤Akkord¤ 1* -2009 előtt- #olasz szerző#-
2013.08.26. 13:25
-
**Valcsa**
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
