Valcsa olvasónaplója

"– Úgy érzem, nagyon rosszindulatú vagy iránta, pedig te sem dicsekedhetsz a szépségeddel. Végtére a szépség csak látszat, és mielőtt mást megdobnál kővel, lásd meg a gerendát a saját szemedben – mondta Margo diadalmasan. 
Larry bosszankodva nézett rá. 
– Ez közmondás akar lenni, vagy valami idézet az építők lapjából?"

"Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?… A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai – a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig – de nem utoljára! – minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry – mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani…"

Eez aaz! ^^ Sikerült befejeznem még a könyvtárba történő visszaszállítás előtt. :)) 
Nos, hát az első felfedezésem, hogy belőlem iszonyat rossz Gerry Durrell lenne, ugyanis én semmilyen békát, kígyót, sáskát stb… meg nem fognék. Viszont az öt kutyájáért irigylem… :P Csuri és Büdi neve pedig egyszerűen fenomenális… :D Ahogyan maga a könyv is. ;) Igaz, nem haladtam vele villámgyorsan, de tetszett a történet, és tényleg nyüzsögnek benne a jó poénok. 
Larry-ről meg nekem valamiért mindig Percy ugrott be (a Harry Potter-ből), és ettől a képzettársítástól sehogy sem sikerült szabadulnom. :)
U.i: Sajnálom, hogy a raktárból kellett már ez a példányt is felhozatni. :( Kár, hogy ennyire nem olvassák Durrell-t, pedig tényleg jó ez a könyv.

Sorozatrész: Korfu-trilógia #01

Kiadó: Európa

Oldalszám: 336

Olvastam: 2011.08.22.

Osztályzat: 5/5