Valcsa olvasónaplója

"– Hát akkor ítélkezzél saját magadon – mondta a király – Ez a legnehezebb. 
Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."

"Antoine de Saint-Exupéry – barátainak Tonio vagy Saint-Ex – gyerekkorában biciklivel akart repülni. Később tengerész szeretett volna lenni. Aztán mégis pilóta lett és híres író. Végül repülővel a tengerbe veszett. Vagy elrepült a B-612-es kisbolygóra, az aranyhajú kisfiú után, akivel a sivatagban találkozott. az is lehet, hogy visszatért oda, a csillagok közé. A földön gróf volt, de ezzel sohasem törődött, hiszen kockafejű melák létére alighanem maga volt a kis herceg. 
Ő látogatta meg a királyt, az iszákost, az üzletembert, a lámpagyújtogatót, ő szelídítette meg a rókát, neki volt egy virága és három vulkánja, amelyeket hetenként megtisztított. S ő nevet azóta ránk minden csillagról, ha könyvet olvasunk."

Tagadhatatlanul szép, de teljes mértékben engem sem sikerült megszelídítenie (talán azért, amiért a Romeo és Júlia sem tetszett annyira: elcsépeltté vált…) . A legjobban kb. az utolsó 10 oldal tetszett (a 90 oldalhoz viszonyítva nem túl jó arány…). Mindenesetre elgondolkodtató történet. 
Azt viszont nem hiszem, hogy a mű egésze gyerekeknek való lenne (általános iskolás kötelező olvasmány lévén…).

Kiadó: Móra

Oldalszám: 92

Olvastam: 2010.04.01.

Osztályzat: 5/4