Valcsa olvasónaplója

"Miss Lemon Achilles-sarka a képzelőereje volt. Annak teljes hiánya. Ténykérdésekben legyőzhetetlen volt. Feltételezések esetében: elveszett. Valószínűleg már gyerekkorában sem értette a meséket."

"Hercule Poirot tökéletesen elrendezte az életét. Amióta szögletes teasüteményt is lehet kapni, nem csak kereket, teljes a boldogsága. Ráadásul neki dolgozik a titkárnõk gyöngye, Miss Lemon is, aki képtelen hibázni. Vagy mégis? Egy reggel Poirot három hibát talál egy egyszerû levélben. Miss Lemon bevallja, hogy nõvére gondjai vonják el a figyelmét. Nõvére egy diákszállót vezet, és mostanában egyre-másra tûnnek el különféle dolgok, sztetoszkóptól gyémántgyûrûn és hátizsákon át az ócska flanelnadrágig. Poirot azonnal kész segíteni, mert elbûvöli az eltûnt tárgyak tarka kavalkádja. Elmegy, hogy elõadást tartson a detektívmunkáról, és közben megismerje a szállón lakó fiatalokat. Ettõl persze felgyorsulnak az események, és amikor megtalálják az elsõ hullát, már nem mulatságos, hanem véresen komoly a probléma. Mi közük lehet az ellopott villanykörtéknek a szétszabdalt selyemsálhoz és hátizsákhoz? Kinek van másik útlevele a hivatalos mellett? Poirot tudja, ha ezekre a kérdésekre megtalálja a választ, megoldódik minden gondja. És közben egyre több a hulla…"

Már megint csúnyán át lettem vágva (várom a pillanatot, hogy mikor nem fog ez sikerülni az írónőnek…). :/ 
Ebben a könyvben nem csak a bizonyíték-keresés, vagy gyanakvás az érdekes, hanem a legapróbb történések is olyan izgalomban tartanak, hogy még hajnal kettőkor is csak lapozok, és lapozok, mert nem is bírnék elaludni – őszintén: most nem kellett attól tartanom, hogy kiesik a könyv a kezemből, mert annyira elálmosodok tőle. 
Mr. Akibombo-t nagyon bírtam az örökös „kérem, én nem értem”-beszólásaival. :D A névrokonomnak, Valerie-nek meg kifejezetten örültem – eddig talán még egyetlen könyvben sem láttam viszont a nevem, sem magyar, sem külföldi formában. :)

Kiadó: Magyar Könyvklub

Oldalszám: 224

Olvastam: 2011.09.05.

Osztályzat: 5/5