Valcsa olvasónaplója

"– Az a baj, hogy manapság voltaképpen minden illegális, amit tesz az ember – ezért van örökösen bűntudata (…)"

"Egy zimankós téli napon kis vendégfogadó nyílik az isten háta mögött, ahová, csodák csodája, egymás után érkeznek a vendégek: a kócos, vörös hajú, epezöld kockás nyakkendőt viselő, kajánvigyorú walesi fiatalember, Christopher Wren; az agresszív, parancsoláshoz szokott és a kákán is csomót kereső, zord külsejű Mrs. Boyle; a katonás eleganciájú, keménykötésű, magáról semmit el nem áruló Metcalf őrnagy; és a pipiskedő, a hölgyeket szatír módjára vizslató külföldi, Mr. Paravicini. A panziót vezető újdonsült házaspár, Giles és Molly Davis a nagy munka közepette tán észre sem veszi, milyen különös alakok szálltak meg náluk. Azután az intézményt egy hatalmas hóvihar a szó szoros értelmében elvágja a külvilágtól. Ám az aggodalom akkor hág a tetőfokára, amikor a rendőrség síelni tudó embere mégis eljut a Monkswell-vendégházba. Az ifjú Trotter őrmester ugyanis azért tette meg ezt az emberpróbáló utat, hogy beszámoljon az egybegyűlteknek a két napja, Londonban történt gyilkosságról, s hogy közölje velük, a tettes itt van közöttük, és újból ölni készül…"

Sikerült ma egy szuszra kiolvasnom. 
Maga az alaptörténet tetszik, csak valahogy összecsapottnak érzem kicsit… :/ Hiányzott az Agatha Christie-re oly' jellemző kidolgozottság. 
(A tetőpont nálam a végén a zongorázós jelenet volt. Ott majdhogynem én is gyanakodva tekintgettem szét a szobámban… :D + meglepetés volt a gyilkos kiléte is, ezúttal is… :DD Természetes, hogy én végig másra gyanakodtam… Szóval ezért ez az 4 és fél csillag mindenképpen jár neki.)

Kiadó: Európa

Oldalszám: 130

Olvastam: 2013.01.15.

Osztályzat: 5/4,5