Valcsa olvasónaplója

"Az emberek becsukhatják a szemüket a nagyság előtt, a szörnyűség előtt, a szépség előtt, fülüket is eldugaszolhatják a dallamok vagy a hízelgő szavak elől. De az illattól nem menekülhetnek. Mert az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. Közvetlenül a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról, és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről."

"Első megjelenése után egy csapásra negyvenkét nyelvre fordították le a titokzatos, rejtőzködő író nem kevésbé titokzatos könyvét. Nagyon hamar lett világsiker Jean-Baptiste-Grenouille története, aki a XVIII. század Franciaországának többi zseniális szörnyetegével, de Sade-dal, Fouchéval, Bonapartéval ellentétben korántsem azért merült feledésbe, mert kevésbé öntelt és gátlástalan volt, mint azok, hanem mert zsenialitása és egyetlen becsvágya olyan területre korlátozódott, amely nem hagy nyomot a történelemben: a szagok illékony birodalmára. Grenouille az illatok zsenije volt, számára a világ nem színeket, fényt, valódi, megfogható és látható dolgokat jelentett, hanem szagok kavalkádját. S mert ez a furcsa, a XVIII. századi Párizs legbűzösebb pontján, a Halpiacon született lény már eszmélésétől fogva a tökélyre, a művészi tökélyre törekedett, egy igazi, zseniális művészhez méltó kitartással hozza létre a művet, a világ legtökéletesebb parfümjét. S mert saját magának, miként a Sátánnak, semmiféle szaga nincs, ezzel a parfümmel akarja behinteni magát, hogy mindenkinél különb legyen, hogy mindenki szeresse, hogy illata révén ő is hasonlatos legyen a többi emberhez. Hogy e parfüm előállításához fiatal lányok lenyúzott bőrének az illateszenciája szükségeltetik, az egyáltalán nem zavarja Grenouill-t: huszonöt ártatlan lány meggyilkolásával megszerzi magának a szükséges illatanyagot. Ezt a hátborzongató történetet a szerző olyan sátáni ügyességgel adja elő, hogy szinte eldönthetetlen, mit is olvasunk tulajdonképpen: példabeszédet a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a kivetettségről, a bűn lényegéről, vagy pedig dermesztő horrort."

Félelmetes. Meg az is, hogy elgondolkodtat: vajon tényleg létezhet-e ilyen ember, aki ennyire érzi az illatokat... :/
Egyébként én nagyon illatszermániás vagyok, de furcsa mód még sosem jutott eszembe, hogy alkotórészeire bontsam az illatokat. És azon is eltöprengtem, hogy ha letesznek elénk két üveg parfümöt, egyből meg tudjuk állapítani, hogy melyik férfi, és melyik női illat (egyáltalán mitől alakulhatott ki, hogy egy bizonyos illatkompozíció férfiillatnak számít, míg egy másik nőinek?). Igaz, a könyvben nincs olyan, hogy férfi és női, csak illatok szerepelnek.
Nagyon lekötött, egészen addig a részig, mikor Grenouille-t a kereszthez viszik. Addig meg voltam győződve róla, hogy bekerül a "majdnem-kedvenceim" közé... De ami azután jött... Így elszúrni a végé... :S
Komolyan, szeretnék már olyan könyvet olvasni végre, ami elejétől végéig nagyon ott van...

Kiadó: Partvonal

Oldalszám: 260

Olvastam: 2010.07.17.

Osztályzat: 5/4